Toszkánába utazás kutyákkal..

Toszkánába utazás kutyákkal.. Avagy élményeim két pörgős Radarnyuszival.

Párommal úgy döntöttünk, hogy Toszkánába megyünk nyaralni és persze a Radarnyuszikat (Zoé & Honey) se akartuk otthon hagyni. Agima és Nelson sajnos már túl öregek egy ilyen úthoz és meg is viselte volna őket.

Ádival rajongunk Olaszországért. Hónapokkal szeptemberi nyaralásunk előtt lefoglaltam egy kutyabarát szállást. Mi a Residence il Monastero egyik apartmanjában szálltunk meg. Abszolút kutyabarátok, nem kell fizetni külön a kutyákért, és szabadon közlekedhettek az egész területen. Annyit kértek, hogy a medencéhez ne vigyük be őket, de a medencén kívüli részen, ahol vannak még fedett nyugágyak oda nyugodtan kiköthetjük őket. Mi nem éltünk ezzel a lehetőséggel mivel ismerve a kutyáinkat teljes hisztirohamot kaptak volna, ha látják, hogy elmerülünk a medencében :)

A 11 órás utat autóban nagyon jól bírták (a repülő meg se fordult a fejünkben). Háromszor álltunk meg, hogy a kutyák pisiljenek, mozogjanak és igyanak. Az út legnagyobb részében aludtak. Mi kutyabiztonsági övet használunk és az útlevelükbe is szépen beírtak mindent az állatorvosaink. Olaszországban a kötelező oltásokon kívül a féreghajtó, ami kötelező és lehetőleg 48 órán belül kapja meg a kutyus. Mi kullancsellenit és szúnyogelleni védőtablettát is adtunk, mivel Olaszországban sok a fertőző szúnyog. Bár minket csak egyszer Szlovéniában állítottak meg (a rendőr behajolt a kocsiba mire a lányok vad ugatásba kezdtek, rögtön tovább is engedtek. :D ), de az olasz utakon gyakori a rendőri ellenőrzés.

Maga a hely ahol megszálltunk, káprázatos. Ennél toszkánabb helyet nem is találhattunk volna. Pomorance kis falujában, San Dalmazioban szálltunk meg. A helyiek kedvesek bár nem tudnak angolul, de kutyabarátok. Tipikus zeges-zugos utcákkal, kint ülő, beszélgető idősekkel. Mikor megérkeztünk a szállásadónk szólt, hogy viperák vannak a környéken, úgy engedjük el a kutyákat. Hát eléggé beszartunk, mivel Honey szeret vadászni és nem hiányzott volna, hogy rohanjunk vele ellenméregért (Zoé meg alapjáraton szerencsétlen, szóval tuti belelépne egybe). A tulajdonos megadta egy állatorvos címét és számát ha bármi történne. Emiatt főleg pórázon közlekedtek a kutyák a környéken, de a falu mögött egy tisztáson eltudtuk őket engedni minden nap, és szerencsére nem találkoztunk viperával. Bár Ádi úgy nézte a kutyákat, mint valami héja :D

Ha kicsit mozgalmasabb helyre szeretnétek menni kutyussal, Volterrát javaslom. Nagyobb az élet itt és kutyussal együtt is nyugodtan lehet sétálgatni. És isteni olasz fagyijuk van ;)

Mi második nap elmentünk a kutyastrandra. Fő célunk amúgy is az volt az utazással, hogy a lányok eljussanak a tengerhez :)  Bár több mint egy órányira volt a szállásunktól, SanVincezóban lévő DogBeachre mentünk. Abszolút megérte! A környéken végig lehet parkolni (fizetős!). Igaz, úgy néztünk ki a felpakolt cuccokkal, mint egy málhás szamár :D Törülközők, frizbik, víz, napernyő, fotós felszerelés, mert ugye meg kell örökíteni a kutyáink első találkozását a tengerrel :). A belépés ingyenes és homokos a tengerparti rész! Bőven van még hova fejlődnünk itthon. Rögtön a legelején térkép, hogy mit hol találunk. Kultúrált mosdó, bár, zuhanyzó a kutyáknak, itató, lehet bérelni nyugágyakat is. Mi a szabadtéri részre mentünk. Gondoltuk szeptember elején, hétköznap csak nem lesznek sokan...hááát tévedtünk...sokan voltak, de ennek ellenére 50-60 kutya gyönyörűen tudott viselkedni együtt.

Már az elején nagy feltűnést okoztunk a két visító lénnyel a pórázok végén :D Ki is néztünk egy szabad helyet, és gyorsan mindent levágtunk a homokba. Aztán elkövettük azt a hibát, hogy elengedtük a pórázról a kutyáinkat...azt tudni kell róluk, hogy eléggé hangosan és vehemensen képesek kitörni és játszani egymással. Most is ez történt...megőrülve, ugatva kezdtek el futni körülöttünk, az összes kutya figyelmét magunkra hívva. Persze futás közben egy kiló homokot szórva a szomszédainkra. Égett is az arcunk rendesen. Ádival egyszerre kiabáltunk a kutyákra, és közben sűrű bocsánatkéréseket rebesgetve a többi gazdinak. Szerencsére mindenki elnézően mosolygott. Miután sikeresen összeszedtük hiperaktív lányainkat, bevetettük magunkat a vízbe.

Honey imád úszni, sőt ki se lehet robbantani a vízből. Most is nagy lelkesen ugrott a vízbe és bele is nyalt. Látni kellett volna a fejét mikor rájött, hogy sós a víz :D Meglepő módon Zoé, aki utál úszni, most rávette magát és VÉGREEEE úszott!! Sőt még élvezte is amíg egy nagy hullám arcon nem csapta :D Onnantól kezdve a lábamba próbált kapaszkodni az életéért :D
 

Pancsolás után Honey bepanírozta magát a homokba, ami persze utána nem tetszett neki, hogy a szája tele lett sóval és homokkal. Ezért úgy gondolta, hogy a mi törülközőnk tökéletes neki, hogy lefeküdjön és nemes egyszerűséggel a sok sós víztől mellé okádjon... Mindenképpen, ha mentek tengerpartra vigyetek vizet magatokkal, mert a kutyák nagyon szomjasak lesznek utána és le is tudjátok mosni a homokot a szájukról.

Utána nagyon szépen ott maradtak a törülközőn száradni és pihenni (persze nem homokos törülköző nem maradt...). Mondanunk se kell hullák lettek az élménytől és a sok ingertől. De minket se kellett altatni, pedig még gyerek nincs is :D


Összességében annyit elmondhatok, hogy óriási élmény volt, mind nekünk, mind a kutyáinknak. Ha lehet, menjetek el kutyusaitokkal Toszkánába. Abszolút nyitottak a kutyákra. Mi biztos, hogy ha lesz lehetőségünk rá visszatérünk :)

(Mert sajtos kekszünk nélkül sehova se megyünk :) )

Tartalomhoz tartozó címkék: blog
blog comments powered by Disqus
Üzleteink:

Páva utcai üzletünk:
1094 Budapest Páva u.17
  Útvonaltervezés 

        

Üteg utcai üzletünk:
1139 Budapest Üteg utca 17/b. 
           Útvonaltervezés